8. Bejegyzés: Ajánló: Death Note

Anime ajánló: Death Note

Ezen bejegyzésben a nagy sikernek örvendő Death Note című, közel negyvenmilliós rajongótáborral rendelkező Anime sorozatot nemcsak Anime rajongóknak, hanem gyakorlatilag mindenkinek ajánlom, hiszen – kiindulva az elmúlt évek tapasztalatából – elég sok embernek ajánlottam ezt, olyanoknak is, akik nem szeretik ezeket, de aki elkezdte, nem bírta abbahagyni, és sosem bánta meg, hogy nekikezdett.

A sorozat első formájában Manga-ként (képregény) látta meg a napvilágot, melynek Japánban nagy sikere lett, olyannyira, hogy még abban az évben meg is filmesítették kétszer két óra 15 percben. A film megnézését elsőként nem ajánlom, mert egyrészt sehol nincsenek benne olyan jól és remekül összevágott jelenetek, mint az Anime-ben, másrészt le van butítva. Aki persze ragaszkodik az élőszereplős filmhez, nézze meg, de egyrészt sok magyarázat kimarad belőle, másrészt sokkal gagyibb. A két főszereplő és a sok-sok mellékszereplő az Anime-ben olyan pazarul van ábrázolva, hogy azt tanítani kellene, neves művészek adták bele minden tudásukat a megalkotásukba. Utánuk látni a filmet, hát… Jót röhögtem.

Mindenesetre a film után jött csak az Anime verzió, és ez hozta meg neki a jól megérdemelt világsikert. Lemásolni nem tudták, képtelenség, ez nemcsak az audiovizuális világban különleges, de még az Anime-k összetett világában is remekmű.

Ez a bejegyzés már nem az első verziója ezen Anime bemutatójának. Mindig megpróbáltam rövidre fogni, sose tudtam, mivel ez a sorozat nagyon komplex, nagyon jól össze van rakva, és tekintve, hogy mennyire kacifántos a történet, teljes mértékben hibátlan.

Mint említettem kicsivel feljebb, ezt a sorozatot azért ajánlom mindenki figyelmébe, még azokéba is, akik nem szeretik az Anime-ket, mert egy olyan lebilincselő krimi-akció-dráma sorozatot tár elénk, amit soha az életben nem felejtünk el. Nekem öt éve a kedvencem, lesöpört minden filmet és Anime-t, amit eddig láttam, és minden évben egyszer-kétszer végignézem, ahogy most is tettem, és még kábé a nyolcadik végignézésre is találtam benne új dolgokat.

A sorozat 37 részes, részenként körülbelül 25 perc, tehát egy 15 és fél órás olyan szórakozást kapunk, melyet egy hétvégén végig lehet nézni (ajánlott is, hogy még benne maradjunk a logikai sodrásban, mert bonyolult és könnyen el lehet veszteni a fonalat) és sokadszorra mondom, nem lehet elfelejteni.

Nézzük meg a sorozat nyitó jelenetének leírását röviden, mely elindít egy szép kis lavinát.

Adott egy 17 éves fiatal srác, amolyan zsenigyerek, Yagami Light, aki ráadásul macsó kinézetével bármely lányt levesz a lábáról. Az iskolai versenyeket röhögve megnyeri, semmi nem kihívás számára. Értékrendje szerint a világ romlott, kifogásolja hogy a bűnözőket nem büntetik meg kellőképpen, erőszakoskodókat felmentenek, gyilkosokat csak pár évre ítélik, rablók meg csak kapnak egy ejnye-bejnye jelzést. És ez Light-ot nagyon dühíti…

Egy napon, az iskolában ülve látja, hogy valaki egy könyvet dob az udvar füvére. Light néz értetlenül, majd a szünetben lemegy érte. A Könyv, illetve füzet, neve Death Note, vagyis Halállista. Light röhög egy nagyot, azt hiszi ez egy vicc, és visszateszi. Ám pár lépés után visszasétál és mégis felveszi. Kinyitva újra röhög egy nagyot, hisz nyomban találkozik egy „Használati Utasítással”, melynek első pontja úgy szól, hogy akinek ebbe a könyvbe beírják a nevét, és közben az arcára gondol az író, akkor a leírt személy 40 másodpercen belül szívrohamban meghal. Ám a utasítássorozat itt még nem áll meg. A név leírása után újabb 6 perc 40 másodperc áll rendelkezésre ahhoz, hogy a halál részleteit leírjuk. (A többi szabályt villanásnyi ideig mutatják az epizódok közepén, körülbelül húsz oldalnyi van). Light tovább röhög az egészen, majd otthon épp élő adást néz, melyben egy túszejtő beszabadult egy iskolába és mindenkit sakkban tart, a rendőrség tehetetlen. Light úgy gondolja, leteszteli a könyvet, majd a bűnöző – mivel nevét és arcát közzétették – nevét beírja, miközben az arcára gondol. Majd elkezdi számolni a másodperceket…

A 40. másodperc után pedig nem sokkal a bemondó élő adásban közli, hogy a túszejtő összecsuklott és meghalt…

Light megrémül, de mégis megbabonázódik az eset láttán. Úgy dönt, még egy tesztet hajt végre, ezúttal egy erőszakoskodón, akik egy lányt akarnak megerőszakolni az utcán. Mivel a férfi nagyképűen bemutatkozik a lánynak, ezt Light ki is használja, majd leírja a nevét balesetként. És bumm, egy kamion el is csapja a férfit…

Light – miután túltette magát azon, hogy megölt két embert – elkezdi nevekkel megtölteni a füzetet, elégtételt véve mindazokon, akiket nem büntettek meg kellőképpen, kezdve híres maffiavezérekkel, körözött bűnözőkkel, mindenkivel, akinek csak az adataihoz hozzáfér a TV-ben és újságokban, interneten.

Ám a könyvnek – természetfeletti erejéből kifolyólag – felbukkan a gazdája, aki nem más, mint egy Halálisten, a neve Ryuk. Light halálra rémül, majd Ryuk közli vele, hogy a könyv az övé, csak ledobta a földre és most Light-hoz tartozik.

Light megrémül, és azt hiszi, a Halálisten el fogja vinni a lelkét, de az csak röhögve közli, hogy tetszik neki, ahogy Light irtja az embereket a könyvvel és azért jött, hogy szórakozzon. Még annyit tesz hozzá, hogy ha Light lemond a könyv tulajdonjogáról, elveszti az emlékeket, de amint újra megérinti a könyvet, azok visszatérnek, valamint a Ryukot senki nem látja és hallja, csak az, aki már egyszer megérintette a könyvet. Továbbá Ryuk teljes mértékben semleges, hatalmas beszólásai vannak, nem segít Light-nak, de a kérdésekre válaszol… persze csak amelyikre akar…

Light tovább folytatja tömegmészárlását…

Nem sokkal később a rendőrség felfigyel arra, hogy tömegével halnak meg ismert bűnözők, mindegyik szívrohamban, ráadásul a világ minden tájáról. Ezért hát összehívnak egy nemzetközi találkozót, ahol mindenki tanácstalanul áll az eset előtt. Egyikük úgy véli ez véletlen, mások azt állítják, ez gyilkosság. Így vagy úgy, de abban mindenki egyetért, hogy a láthatatlan gyilkossal (akinek ekkor már az interneten a Kira becenevet adták) nem tudnak mit kezdeni. Mígnem egyikük felveti, hogy nincs más választás, meg kell kérniük az „L” nevű titkos szuper nyomozót, aki eddig minden bűnesetet felderített. A gond azonban az, hogy ő csak azokat az eseteket vállalja el, amik érdeklik. Szerencsére egy Watari nevű öregen (az egyetlen ember, aki kapcsolatba léphet L-lel) keresztül L máris részt vesz a konferencián egy laptopon keresztül, torzított hangon beszélve. Rögtön közli, hogy átveszi a nyomozást, és mivel L-t még soha senki nem látta, ezért komolyságát kihangsúlyozva másnap élő adásban kihívást közöl Kira felé, mondván, hogy el foglak kapni.

Azonban Kira-nak, vagyis Light-nak ez nagyon nem tetszik, ekkor már kezdi magát egy új világ istenének képzelni, így hát előkapja a könyvet, és szépen belekarcolja az eddig sosem látott nyomozó nevét, mely Lind L Tailor. Majd önelégülten vigyorog…

Mígnem megjelenik L igazi jele és félelemmel vegyes hangon közli – persze élő adásban, tömegekkel a kivetítők előtt – torzított hangon arc nélkül, hogy most már elárulhatja, hogy az, akit épp megölt az csak egy halálra ítélt bűnöző volt, az igazi L él és virul és máris tudja, hogy Kira anélkül is tud ölni, hogy bárkihez egy ujjal is hozzáérne. Mi több, L azt is közli, hogy az adásra azt mondták, világszerte sugározzák, de csak Japán egyik tartományában tették ezt, így L máris tudja, hogy Kira hol van, és ígéri, nemsokára elkapja. Light lezsibbad a képernyő előtt, közben Ryuk szétröhögi magát. Ebből következően máris elindul egy nagy csata egy gyilkos és egy szuper nyomozó közt. Kira-nak meg kell tudnia L igazi nevét és látni az arcát, L pedig zsenialitásának köszönhetően egyre közelebb jut Light-hoz, és már annyira megszorongatja, hogy egyre hajmeresztőbb dolgokat művelnek.

E kis jelenet mindössze az első két epizódot meséli el nagy vonalakban, ki lehet találni, mi minden zajlik 37 részen keresztül :)

A sorozatban tömegével vannak hipercsavarok, döbbenetesen szép jelenetek, kórussal megtűzdelt zenék, szőrállító jelenetek, és elképesztő történet.

Pár szó a karakterekről:

Yagami Light/Kira: a sorozat fő agytrösztje, a macsó egyetemista, akinek az IQ-ja kiveri a biztosítékot. Az ő kezébe került Death Note és a szabályokkal való játék adja meg a sorozat lendületét. A sorozat elején még ideális világra törekvő egyetemistaként kissé megszédül, mikor a nagy hatalmú Death Note a kezébe kerül, de később már semmitől nem riad vissza. Fő célja megtudni L igazi nevét, hogy megölhesse. Ám ez nem olyan egyszerű ám… 

Ryuk: Halálisten, Light „partnere”. Óriási beszólásokat ejt, nem érdekli semmi, csak az emberek világában az alma, de az nagyon. Mivel senki nem látja őt (csak az, aki megérintette a könyvet), Light kihasználja a passzivitását és az almával zsarolja időnként.

L/Ryuzaki: a sorozat másik agytrösztje, Light szöges ellentéte, mégis rengeteg közös dolog van bennük. Folyamatosan édességet eszik és kávét cukroz sziruposra. Míg Light igyekszik megtudni L igazi nevét, hogy megölhesse, addig L gyanakszik Light-ra, hogy ő lehet Kira, és lépten-nyomon megszorongatja. Kettejük párharca pazar, két zseni egymás ellen, gondolkodásuk ábrázolása a sorozatban kiváló beállításokkal és zenékkel felejthetetlen.

Yagami Soichiro: Light apja, aki történetesen a japán rendőrfőnök, és nem tudja, hogy kicsi fiacskája tömeggyilkos.

Amane Misa: Ahol feltűnik a nő, ott legtöbbször a probléma is. Ez most sincs másként, Misa-Misa, a divatmodell, az elragadó teremtés is hozzájut egy Death Note-hoz ami egy másik Halálistenhez tartozik, és mindent megtesz, hogy találkozzon Kira-val, mi több, neki megvan a „Halálistenek szeme”. Imádni való karaktere ellenére kapásból öl, imádja Light-ot, és ketten együtt kivégezhetik L-t, ha L teljesen hülye lenne, de korántsem az…

Rem: Misa Halálistene, Ryuk nemtörődömségével szemben Rem kimért, és óvja Misát a bajtól, mert bizony Misa nyakig abba kerül, mikor szembeszáll a zseni nyomozóval…

Matsuda: A Kira elleni nyomozás egyik tagja, nem túl fényes eszű, imádja Misa-t, és sokszor kotnyeleskedik.

Aizawa: Az egyetlen családos rendőr a nyomozásban, remek és erős karakter.

Takada Kyomi: Kira szóvivője, remek karakter, kimért, és mikor megtudja, hogy Light, a régi osztálytársa nem más, mint Kira…

Near: Ő csak később kapcsolódik a nyomozásba, míg L mindig édességet zabál, addig Near játékokkal játszik. Az ő IQ-ja is kiveri a biztosítékot… 

Mello: ez fantasztikus karakter, mindig csokit ropogtat, az ő IQ-ja is repeszti a falakat, ráadásul ő még az erőszakos eszközöktől sem riad vissza, hogy megvalósítsa célját.

Ezen karakterek mellett szót kellene ejteni a nyomozás másik tagjairól, de karaktereik eltörpülnek a fentiek mellett. Watari kivétel, ő az egyetlen, aki kapcsolatba léphet L-el, vagyis Ryuzaki-val.

Zenék: Hallani kell… Íme egy-két példa:

Domine Kira

Mello Theme

Light theme

L's theme

Opening és Ending:

 Opening 1

Ending 1 

Opening 2 

Ending 2 

Mint mondtam, a sorozat tele van meglepetésekkel, szerelem is akad benne (kis Bonnie és Clyde stílusban), akad néhány lövöldözés és autós üldözés is, valamint a legerősebb motívum a történetvezetés. Ahogy Light kihasználja a Death Note szabályaiban rejlő előnyöket, míg L megpróbál rájönni, ki Kira valójában és sejteni kezdi, megszorongatva ezzel Light-ot és később Misa-t is, az elképesztő. Fordulat fordulat hátán.

Egy szó mint száz: a Death Note egy audiovizuális tömény élvezet, és garantálom, hogy aki nekikezd, legyen Anime rajongó vagy sem, nem fogja megbánni :)

7. Bejegyzés: Egy érdekes eset 2011-ből

No, kicsit megkésve, de törve nem, itt a 7. bejegyzés. Az Olimpiának vége, jön a Notting Hill karnevál, zajlik az élet, közben pedig gőzerővel haladok a Papírfigurák című könyvem második részével, mely hamarosan megjelenik az átdolgozott első résszel együtt.

Na de most egy rövid, megdöbbentő esetet tárunk fel, melynek alanya – sajnos – megint én voltam.

Kezdjük az elején…

A következő eset tavaly történt meg velem, az augusztusi zavargások (erről lesz egy külön bejegyzés) és a Notting Hill karnevál után.

2011 Szeptember 1-je volt, kellemes kora őszi idő (imádom az őszt, ha valaki nem tudja), nagyban dolgoztam, robogtam az utakon. AHF „keresztnevű” motorommal kaptam egy szép nagy defektet, mely szerencsére a közelben történt, és mivel elég forgalmas este volt, a motort betoltam a parkolóba, fogtam egy másikat és rápattantam. Ez utóbbi CWC keresztnévre hallgatott. Két dolog nem volt vele teljesen rendben, egyik az ülés, melynek zsanérja le volt törve, vagyis könnyedén leemelhető, a másik az első kerék, melyben a nyomás kicsit alacsony volt, de gondoltam a következő utam úgyis egy benzinkút mellett visz el, ott megállok, levegő bele és nyomás tovább.

Valahová a W10-es (postcode) területre kellett mennem, a szokásos Lancester Road-Portobello Road-Oxford Gardens útvonalon áthaladva akartam keresztezni a még este is forgalmas Ladbroke Grove nevű főutat, de gondoltam még északabbra megyek a mellékutakon, így az Oxford Gardens-ről letértem a St. Lawrence Terrace-re, majd ráfordultam a Chesterton Road-ra, melyen át a Ladbroke Grove-ot a célállmáshoz közelebbi területen keresztezem.

Chesterton Road-ra ráfordulás után egy nem egész száz méteres szakasz következett, majd hirtelen, két kocsi közül, elém ugrott egy rendőr, de úgy, mintha bújócskáznánk, és rám akarna ijeszteni. Ez persze maradéktalanul sikerült. Majd kapálózni kezdett, elterelve a forgalmat, de a kezével az út szélére mutatott, vagyis megállított. Rögtön kiszúrtam a szolgálati kocsijukat is, ekkor már sötét volt, ami egy nagy mikrobusz mögött parkolt. Rutinellenőrzés.

A rendőr megkért, hogy állítsam le a motort, és szálljak le róla. Kérte a jogosítványomat, amit egy héttel azelőtt a Notting Hill karneválon elloptak. Ekkor még csak négy éve motoroztam Londonban, sohasem állítottak meg, hát persze hogy akkor történik ez, mikor nincs jogsim. Először azt hittem, ez lesz a gond, de beszóltak a központba, és gyorsan ellenőrizték, létezem-e. Igen, minden adatom regisztrált (lévén Anglia egy baszott nagy rendőrállam). Ezután a rendőr kérte a motor papírjait, majd reflexszerűen megfogta az ülést és fel akarta emelni. Ez sajnos sikerült is neki, hiszen a zsanér el volt törve. Utána gyorsan körbenézte a motort, és megtalálta az első kereket is, mondván, hogy lapos. Én igyekeztem menteni a helyzetet, mondván, hogy csak alacsony nyomás van benne.

Rendőr: Ez lapos.

Én: csak kevés a nyomás.

Rendőr: mondom lapos.

Én: mondom csak kevés a nyomás.

Rendőr (emeltebb hangon): mondom lapos!

Én: Jó, jó, tényleg lapos!

Ezt követően elvette a motor műszakiját, vagyis senki nem vezethette. Kérdeztem, hogy nekem ebből lesz-e valami bajom, azt mondta nem valószínű, csak egy új műszaki kell a motorra és kész. Bár én paráztam, nehogy bajom legyen. A motort visszatoltam, kerestem egy másikat és folytattam az aznap esti műszakomat, bár kissé idegesen.

Elég sokáig semmi nem történt, semmi levél nem érkezett. Mivel ez ugye szeptemberben történt, bejelentettem az ellopott jogsimat, kaptam egy újat és az akkori karneválon a bankkártyám és a magyar személyim is lábakat növesztett, melyek közül előbbit szintén megkaptam, bár személyim azóta sincsen :)

Októberben munkahelyváltási kísérletek fulladtak kudarcba egymás után, azt hittem, hogy gyorsan és zökkenőmentesen találok másik munkát, de nem így történt. Mivel akkor volt egy kis pénztartalékom, nem aggódtam, de aztán ez a tartalék is megcsappant, és gondoltam, hogy ha adott héten (november eleje) nem találok valamit, akkor baj van. Szerencsére a motoros jogsi megújítása után visszavettek a Notting Hill-i shop-ba, és éppen időben érkeztem, ugyanis egyik főember egyik-napról a másikra felmondott, és én tapasztalt voltam, tehát örültek nekem. Egy hónapnyi távollét után mind én, mind kollégáim kitörő örömmel fogadtuk egymást, óriási érzés volt, óriási nap, sosem feledem azt a pénteket, 2011 November 4.-ét.

Ám mikor hazamentem, egy szép nagy barna boríték fogadott. Na, gondoltam, ez megint mi? Akkor még nagyban ment a pereskedésem a januári balesetemből, azt hittem egy új kitölteni való, de meglepett a feladó: Wimbledon Court, vagyis wimbledoni bíróság. Köpni nyelni nem tudtam ennek láttán, és mikor kinyitottam a borítékot, még annyira sem.

A levélben a szeptemberi rutinellenőrzés során lelt gondokra hivatkozva eljárást indítottak ellenem, „Szabálytalan vezetés másokra veszélyes körülmények közt, nem megfelelő kondíciójú közlekedési eszközzel.” Ezzel én már akkor tisztában voltam, de így leírva már jobban fájt, különösen az, mikor azt írták, hogy fáradjak be a wimbledoni bíróságra november 11.-én pénteken, ellenkező esetben a jogsimat azonnal felfüggesztik…

Nem hittem el, hogy ez történik velem…

Összeszedtem magam, és újra átolvastam az egész paksamétát. Több kitölteni való is akadt benne, mely egyik a jövedelmemről szólt, a másik meg arról, hogy bűnösnek vallom-e magam vagy sem, kérek-e tolmácsot és ügyvédet a bíróságon.

Kitöltöttem a jövedelmemről szóló részt, beikszeltem, hogy bűnösnek vallom magam, hiszen az enyhítő körülmény (szar volt ezen gondolkodni), tolmácsot nem kérek, de ügyvédet igen. Mikor ezek készen voltak, beletettem mindent a válaszborítékba, a jogsimmal együtt, és elballagtam a postára, hogy ajánlottam feladjam…

Gyorsan kiderült, hogy a mellékelt válaszborítékon ROSSZ A CÍM!!! Kínomban röhögtem, majd mivel utolsó nap volt, hogy feladjam, és már csak fél óra maradt a nyitva tartásból, így rohanás haza (rekordidő), interneten megnéztem a pontos címet, ráírtam, majd spuri vissza. Megcsináltam…

Ezután remegve vártam a pénteket, lévén nem adtak sok időt semmire, mindössze egy hetet…

Pénteken reggel, remegő gyomorral, kezekkel, elindultam Wimbledon-ba, hogy életem első bírósági tárgyalásán részt vegyek, ráadásul Angliában, mi több, vádlottként. Hát ha valami, akkor ez nem jó start…

A bírósághoz érvén maradt egy kis időm, így gyorsan elszívtam egy fél doboz cigit, majd besétáltam.

Mivel tolmácsot nem kértem, de ügyvédet igen, vártam, hogy valaki kitörő örömmel fogadjon, de egyelőre senki nem volt. Maradt még fél óra, megnéztem magam a listán. Sajnos ott voltam…

Már csak tizenöt perc maradt a kezdésig, de az ügyvédem sehol. Gondoltam, hogy a hatásos filmes megérkezést választja, az utolsó pillanatban, de ekkor már öt perc sem maradt és még mindig senki.

Már csak egy perc maradt én meg már toporzékoltam.

Majd szólítottak…

Besétáltam, gondoltam az ügyvédem odabent lesz…

De a három bírón, ügyészen és segédjén, az adatrögzítőkön és rajtam kívül senki…

Máris fel kellett állnom, és kezdtük az egészet. Az ügyész felolvasta a vádpontokat, és javasolta a pénzbüntetést, plusz a jogosítványomra hat pontot, ami nagyon rossz, sok helyre már nem vesznek fel, és utána egy kis kihágás és ugrott a jogsim évekre, ráadásul a jogsin lévő pontok négy + évig is rajta maradnak.

Ezután következtem én, és ügyvéd nélkül, magamat védve el kellett mondanom ami történt. Nem hazudtam, általában sosem hazudok, mindig úgy vagyok vele, hogy „ha mindig igazat mondunk, semmire nem kell emlékeznünk”. Leírtam nekik az esetet, miszerint a motorommal defektet kaptam, és mivel forgalmas este volt, rápattantam erre, de az ülést nem ellenőriztem, nem is vettem észre, a kerékkel meg úgy voltam, hogy csak alacsony nyomás, kibírja a benzinkútig.

Ügyész: miért ültem egyáltalán rá, ha láttam, hogy az ülés lejön, le is eshettem volna a motorról, másokat is veszélynek kitéve.

Én: a rendőr ugyan szakértő, és igaza van, az ülés könnyedén lejön, de nem akkor, ha rajta ülünk, ugyanis egy kis perem az oldalra csúszást megakadályozza.

Ügyész: ez rendben van, de miért ültem rá ennek ellenére?

Én: azért, mert forgalmas este volt, és nem vettem észre ezt a hibát a motoron.

Ügyész: és a lapos kereket sem vette észre, hogy az nem alkalmas a vezetésre?

Én: azt észrevettem, legfőképpen azt, hogy nem volt lapos, csak alacsony nyomású, kibírja a benzinkútig, úgyis oda tartottam, de a rendőr úgy ugrott elém, hogy megijedtem, és ezért tűnt neki úgy, hogy a kerék miatt bizonytalanul vezetek.

Ügyész: el tudja mondani, hogy merre van a benzinkút?

Én: persze, Chesterton road át Ladbroke Grove-on, majd Chesterton Road végén balra a St. Marks Road-ra és onnan kétszáz méter az Andrews Garage nevű kis hely.

Ügyész: Rendben.

Láthatóan a gyors válaszom meggyőzte őket, hogy igaz ez.

Ezután egy kis asztalhoz állítottak, majd a segédember – aki behívott, odabent tett-vett, és egy pohár vizet is adott nekem, bár két literrel ott helyben meg tudtam volna inni – kérdezte mi a vallásom. Lenézve a kis asztalra láttam egy Bibliát, egy Koránt, és még két dolgot, de nem tudom mik voltak azok, a Biblia megfelelői lehettek. Mondom keresztény vagyok. Ezután esküt kellett tennem, hogy az igazat, csakis az igazat bla-bla.

Mondanom sem kell, hogy a szívem ütvefúróként dörömbölt a mellkasomban. Hat pont volt a tét, és egy rakás pénz. És még mindig nem hittem el, hogy ezt egyedül kell csinálnom…

Eskütétel után egy szakértő olvasta a rendőrtől az idézetet, melyben megpróbálta megkérdőjelezni azon állításomat, hogy az ülés nem veszélytelen, úgy állította be, mintha valami bombán ülnék, ami rossz mozdulat esetén felrobban.

Ezután újra érvelnem kellett azzal, ekkor már eskü alatt, hogy igen, az ülés könnyen lejön, de csak akkor, ha nem ülünk a motoron.

Ügyész: de ez nagyon veszélyes, másokat is megsérthetett volna.

Én: (ne már megint, gondoltam) igen, de az ülés képtelenség, hogy lejöjjön, ha rajta ülünk.

Ügyész: miért?

Én: mert van egy speciális perem, ami ezt megakadályozza.

Ügyész: de a rendőrtiszt szakértő, és azt állítja, hogy veszélyes.

Én: ha valóban ilyen veszélyeket rejt magában, akkor azt már a parkolóból kiállván is érzékeltem volna, és el sem indulok, de nem vettem észre, csak a keréknek voltam tudatában, mely miatt úgyis a benzinkútra tartottam. Vagyis mindezen hibák igazából véletlenek, melyek bárkivel megeshetnek.

Ügyész: Rendben. (kis kotorászás az asztalán) Nem kaptuk meg a levelét, mi erről a véleménye? Feladta?

Én: mivel a jogosítványomat is beletettem, és az ott van az ön asztalán, így a levél ideért, melyben be is vallottam, hogy bűnös vagyok, és kértem ügyvédet is.

Ekkor kis susmogás kezdődött, rájöttek, hogy valaki valamit elbaszott, de nagyon.

A középső bíró: László, van még hozzáfűznivalója?

Én: Ööö, nincs (csak már legyen vége, mert infarktust kapok)

Ezután a bírók – akik mindvégig lesték a mozdulataimat, mikor hazudok, mikor nem, és mivel nem hazudtam, ráadásul van nekem is egy kis pszichológiai tapasztalatom, nem rejtettem hátra a kezem, beszéd közben a szemükbe néztem, bár azt lehet, hogy látták, hogy a mellkasom úgy ugrál, mintha egy Alien akarna kijönni belőlem – öt percig tanakodtak, melyet ülve kellett végighallgatnom. Majd:

Bíró: László, kérem álljon fel!

Felálltam. Ha egy vérnyomásmérő műszer lett volna rajtam, akkor annak most berepedt volna a kijelzője.

Bíró: László, az ítélet. Ezúttal nem kap egy pontot sem a jogosítványára, azonban pénzbüntetéssel sújtjuk. Két vádpont miatt egyenként 95 font, plusz a bírósági költség újabb 100, ez összesen 290 font. Ki tudja fizetni most?

Én: ööö, most épp munkahelyváltási nehézségeken vagyok túl, és épp csak visszavettek a munkahelyemre, így jelenleg csak 170 font elérhető.

Bíró: Rendben, akkor 170 fontot most kell fizetnie, a maradék 120-at november végéig. Ez Rendben van?

Én: Igen, köszönöm.

És csak ekkor jöttem rá, hogy a pénzt hamar összeszedem, de a pontokat évekig cipelem, így hát, ha lehet így mondani, jól végződött ez egész.

A tárgyalóteremből kijöttem, egy telefonon keresztül befizettem az összeget, majd kisétáltam, arcomon egy önelégült vigyorral: megvédtem magamat egy angol bíróságon egyes egyedül, ügyvéd nélkül…

Az eset után már nem ülök műszakilag nem megfelelő motorra, már tudom, hogy rohadtul nem játék itt semmi. A tanulópénz megvolt, közel 100 ezer forintnak megfelelő font szállt ki az ablakon a semmire, de tényleg jól végeztem, és a jogsim még mindig tiszta :)

A következő bejegyzés nem tudom mikor jön, azt sem, hogy mi lesz benne, de majd jön :)

Maradjanak velünk :)

És most reklám :)