Interstellar… avagy a nagy zseniális jó-reggelt-pofon… ha
értené mindenki…
A film olyan hatással volt rám, melyet már régen nem tapasztaltam. Ütős Animék esetén sokszor órákig egy irányba szaladok a szürkeállományomra mért erős mentális ütéstől, de a mai látványos-de-buta-film korszakban ez az érzés felettébb ritka. (kivétel egy jó sorozat, Breaking Bad FTW :) ) Kis zavarodottságot is érzek, de a lentebbi sorok kiválóak arra is, hogy összeszedjem a saját gondolataimat. Vagyis ezt magamnak írtam. Menj innen, olvass mást! :))))
Na, viccet félretéve…
Nem sokat járok moziba, mondjuk úgy hogy az Interstellar előtt a
Dark Knight Risest néztem utoljára Olimpia idején Londonban,
ugyanott, ahol a mostani filmet. Ezt a filmet már nagyon vártam,
most is a betétdalát hallgatom.
Mint tudjátok rólam, kicsit különc vagyok sok tekintetben: nem
szeretem az elvárásoknak megfelelést, a zombi létet, a
céltalanságot, az agressziót, és különösen savas PH értékű
izzadtságcseppek gyöngyöznek homlokomon, mikor szembesülök az
emberi ostobasággal és egyszerűséggel.
Nagy fanatikus rajongója vagyok a művészet kategóriájába
tartozó dolgokon felül a csillagászatnak meg amúgy mindennemű
tudományos hírnek, napi szinten falom az új információkat. Ezzel
hál istennek nem vagyok egyedül.
A művészet kategórián belül is nagy kedvenceim az apokaliptikus
könyvek/filmek/animék, amik különféle formában tárják elénk
azt, ahogyan valami módon a népesség a bolygón megtizedelődött,
és mi történik utána. Egyik könyvem régebbről ilyen, nagyon
jól esett akkor kiírni magamból.
Most szerencsésnek is mondanám magam, hogy tudhatom azt: jön a
vég. És mégis szerencsétlennek, mert nem láthatok már egy
poszt-apokaliptikus világot. Hogy miért tudom mindezt? Azért, mert
olvasom a tudományos híreket, tudósok, vagyis NAGYON okos emberek
elszólásait, beszámolót, fejtegetéseit. Nélkülük is
sejtettem, éreztem, hogy valami baki van a világgal, de (köszi,
srácok) ma már tudom, hogy igazam volt/van. A részletek
fejtegetése, és hogy ez miért elkerülhetetlen nagyon hosszú
lenne. Az információk a mai napig mindenki szeme előtt el vannak
csepegtetve, de csak kevesen tudják összekötni a pontokat, és
kirajzolni a kisnyulacskát a baltával a kezében :) Örülök, hogy
én ilyen vagyok, és annak is, hogy vannak a környezetemben és
ismerőseim és barátaim táborában sokan, akik mind képesek erre.
Na tehát, ha megtanuljuk összekötni a pontokat, látjuk mi folyik
itt. A nagyon hosszú témát egyetlen példára szűkítem le, de
persze számtalan másik van: energiafelhasználás. Nemrég volt
szerencsém elkezdeni egy online termodinamikai (energiaátvitel és
felhasználás tudománya) kurzust az amerikai Michigan egyetemen egy
professzor hölgy előadásában. A kurzust sajnos nem fejeztem be,
mert elég magas matematikai háttértudást igényelt, mellyel talán
régen rendelkeztem, de mára fogalmam sincs mit jelentenek azok a
jelek :) De az elején elhangzott a lényeg, mely az egész kurzus
jellegét megalapozta: az energiaforrások. Ha a földi lakosság
által igényelt energiaigényt százalékra bontjuk, akkor 30% szén,
30% kőolaj, és 30% földgáz a mai arány, a maradék a nukleáris-,
szél-, napenergia, és még egyéb jelentéktelen kisebbek.
Mindannyian tudjuk, hogy egy nukleáris erőmű egy fél országot is
képes ellátni, de csak azt vesszük észre, mikor valami baj
történik. A napenergia az abszolút végtelen (legalábbis emberi
léptékkel, hiszen 5 milliárd év múlva a napunkat is
fújkálhatjuk, hogy fellobbanjon, mint a tábortűz :) ).
Függetlenül a nukleáris energia potenciáljától, és a
napenergia végtelenségétől, szinte még alig használjuk ki
ezeket (napenergia esetében a napelemek is kisebb mértékben
környezetszennyezőek, mai napig kísérleteznek környezetbarát
panelekkel, de ezek kevésbé hatékonyak). Egyáltalán nem azért,
mert nem elérhető számunkra, hanem azért, mert a 30-30-30 arányt
fenntartók között olyan emberek vannak, akiknek elég hatalmuk van
ahhoz, hogy különféle olcsó és környezetbarát energiaforrás
szabadalmaztatását letiltsák, eltüntessék/megöljék/felvásárolják
a feltalálókat. Remélem még ez sem újdonság senkinek, de ha
igen, akkor máris örülök, hogy felnyitottam valakinek a szemét.
Itt jön képbe ismét a tudóstársadalom, akik nemrég nyíltan
kimondták, hogy ha így folytatjuk, akkor az emberiségnek ezen a
bolygón 150 éve van (+/-50). És vajon így folytatjuk? Kik is
vannak a 30-30-30 élén? Befolyásos emberek? Vajon feladják
hatalmukat pusztán azért a kis apróságért, hogy ne répázzák
meg a Föld ökoszisztémáját? Ugyan, kérem :) Ezt a tudósok
TÖKÉLETESEN TUDJÁK. Ezért is hangzott el az a bizonyos 150
(+/-50) év.
Na de ez a téma bár minden, csak nem szép és jó, hogyan jön ide
az Interstellar?
Kolonizálást látja sok tudós a megoldásnak. Ki kell mennünk más
bolygókra, naprendszerekbe, mert még ha meg is állítjuk a
„30-asokat”, ott van a másik óriási problémánk, ami
hamarosan elsőfokú lesz: a túlnépesedés. Azt pedig máshogyan
nem lehet megoldani, csak terjeszkedéssel. Már mindannyian tudjuk,
hogy az 1990-es évek előtt csillagászok csak feltételezték más
csillag körül keringő bolygók létét. 1992-ben megtalálták az
elsőt, majd még egyet, és még egyet, és ma már tudjuk, hogy
tökéletesen igazuk volt: 1767 bolygót találtak 1160
naprendszerben a tejútrendszeren belül. Eddig…
Ezek közül tucatnyi azok száma, amik Nap/Föld távolságra
keringenek csillaguk körül, vagyis a lakható zónában. A gond a
távolság: a legközelebbi ilyen égitest, hogy megnézzük mi újság
van ott, 4 fényévnél messzebbre van. És mint tudjuk, a jelenlegi
technológiánkkal a Mars bolygóhoz is kell fél év, 8 év a
Szaturnuszhoz, 15 a Plútóhoz. A Voyager szonda már megtett annyi
távolságot, amit a fény mindössze 36 óra alatt. És a Voyagert
nem tegnap lőtték fel, hanem 1977-ben :)
Na, az Interstellar-ban ezen távolság megtételét megkerülik a
féreglyuk jelenlétével, mely a Szaturnusz mellett van.
Elmagyarázzák ott is, de itt is teszem, aki esetleg nem tudja:
Einstein elmélete szerint, és több elméleti fizikus szerint
léteznek a világűrben olyan pontok, melyek egy másik pontra
vezetnek, közvetlen ugrással. A legérthetőbb szó a jelenség
leírására a teleportáció, bár szó sincs strukturális
dematerializációról és materializációról. A filmben a fentebb
említett terjeszkedési kísérlet távolság miatti lehetetlenségét
áthidalják.
Mint tudjuk, a rendező, Chrisporher Nolan (egy állat a csávó, ezt
már a Dark Knight után is sejtettem, és ma már biztos vagyok
benne :) ), nem csak a hasára ütött, és úgy találta ki a
filmet, hanem egy híres elméleti fizikus, Dr. Kip Thorne
közreműködésével. A doki lemodellezte egy fekete lyuk adatait,
melyet a filmesek megkezdtek feldolgozni. Mire készen lett, több
mint 800 Terabite-nyi helyen fért csak el. Biztos kellett pár DVD,
mire lementették :) Mellette a doki minden fizikai dologban, ami a
filmben van, segédkezett, tanácsot adott, tehát (a fekete lyukkal
kapcsolatos egyik jelenetet leszámítva, amin sokan vitatkoznak a
mai napig) minden úgy történne, ha ott lennénk. És bizony
félelmetes.
Velem együtt sokan tisztában vannak a fentiekkel, ezért az
Interstellar valami olyasmi, mikor a legvadabb képzeleted valósul
meg, minden, amit csodálsz, és amitől félsz is, ebben benne van.
Ugyanakkor az ember gyengesége is tökéletesen megjelenik, mikor
pusztán csak a közelébe merészkedik a csillagközi erőknek.
Úgy gondolom, hogy a színészek is elképesztőt alakítottak, és
még ez is eltörpül a történetvezetés mellett, ami szinte a f(x)
= x2 érzelmi függvényt sebészi pontossággal követi, vagyis az
érzelmek fokozódnak. A moziban az első óra után páran kimentek
(a marhák, hehe), de a második óra már nagyon intenzív volt
nem-érzelmi hatások tekintetében (hajtóművek erejénél remegtek
a székek), a vége pedig már annyira-de-annyira-de-annyira oda volt
baszva érzelmileg, mikor sok elvarratlan szál egybefonódik, hogy
nekem a könnyem is kicsordult.
Fogjuk meg székünk karfáját, mikor ezt a filmet nézzük, mert a
fentebb írt világvége forgatókönyv elkezdődött már egy ideje,
most írják az utolsó fejezeteket. A folyamat egészen addig nem
fog megállni, míg a 30-asok nem facsartak ki minden lehetséges
erőforrást ahhoz, hogy hatalmukat gyarapítsák és megtartsák. És
éppen ők azok, akik az Interstellarhoz hasonló fizikai
megvalósításban leginkább jártas okos emberek gyülekezetét
(pl. NASA, ESA, és más űrügynökségek) mostanában igen nagy
összegekkel támogatják. Vajon miért? Miért van nekem „patkányok
a süllyedő hajóról” érzésem szinte minden nap? De ezt még
számtalan példával tudnám alátámasztani még körülbelül
50-100 oldalon át, de nem teszem. Nézzétek meg magatok!
És legfőképpen az Interstellart. NAGYON megéri :)
