11. Bejegyzés: Könyvajánló

Könyvajánló

Az elmúlt hetekben egy elég erőteljes szájzárat kaptam a készülő könyvemen, de most úgy érzem – némi unszolás hatására is – hogy egy kicsit lazult a szorítás és egy kis figyelmet tudok fordítani a blogomra is.

Mint írtam, több dolgot fogok érinteni, ezúttal néhány könyvajánlót olvashattok, mely könyveket az elmúlt években élvezettel olvastam végig és ezúton ajánlom mindenki figyelmébe.

Kezdjük az elsővel, mely ez egyik kedvencem.

Takami Kousun: BATTLE ROYALE 

 

Takami Kousun regénye a szigetországban majdnem betiltásra került, majd végül mégis kiadták. Ezután pedig nemcsak ott, de mindenhol máshol a világon letarolta a toplistákat. Később Manga-ként is napvilágot látott, röpke háromezer oldalas lett, majd egy évvel később Japánban filmet is készítettek belőle.

Hogy mi a nagy siker titka? Végy egy ártatlan közösséget, ami ebben az esetben tizenhat éves tanulókból álló osztály. Vidd el őket egy lakatlan szigetre, melyet éppen ezen különleges alkalomra kiürítenek, majd adj a diákok kezébe fegyvert, ösztönözd őket egy robbanó nyakörvvel, és add ki az utasítást: „A mai lecke egymás kivégzése.”

A diákok természetesen ellenzik az erőszakos cselekményeket, mígnem az egyik nyakörv ízekre szedi egyikük nyakát, majd a felügyeletre kivezényelt katonák egy jól irányzott sorozattal ezt csak megerősítik.

A nyakörvek miatt mozgásra kényszerülnek a szigetre kétperces időközönként kilépő diákok, ugyanis ha az egyre gyarapodó számú tiltott zónák egyikébe lépnek, lerobban a fejük. Sőt, ha 72 órán belül nem születik meg a győztes, mind így járnak.

A késekkel, pisztolyokkal, baltákkal, golyószórókkal, elektromos sokkolókkal, mérgekkel, sok más érdekes és veszélyes dologgal felfegyverzett tanulók kénytelen szembenézni egymással; barát a barát ellen fordul, szerelmespárok eresztenek egymásba golyót, és egykori ellenségek is összeállnak egy-egy rövidebb szövetségre, hogy leszámoljanak egy esetleges erősebb diákkal.

A könyv bővelkedik brutalitásban, melyet a Mangába szinte egy az egyben beültettek, de a filmbe nem (annak ellenére hogy még az is brutális).

A nagy sikert talán még az is reprezentálja, hogy e történet egy elég nagy filmóriást is megihletett, amit szerintem mindenki látott: a Kill Bill-t. Tarantino nem mellesleg a Japán kultúra és Anime/Manga világ nagy szerelmesének tűnik (például a Kill Bill legmegrázóbb jelenete, O-ren Ishii múltja éppen Anime betét egy neves stúdiótól), és aki ismeri az Anime világot, roppant sok párhuzamot láthat Tarantino munkássága és e között. Talán éppen ennek is tisztelgett Tarantino mester: a Kill Bill-ben O-ren Ishii testőreként felvonuló Gogo Yubari nevű, buzogányt lóbáló vonzó lányka a Battle Royale filmben játszotta élete (talán) első szerepét (abban az osztály szépét alakította, persze néhány lövedék gondoskodott róla is).

Battle Royale tehát az óriási karaktereivel, kiváló és ötletes fordulataival, és kíméletlen érzelmi szembesítéseivel legendává emelkedett. Ma egy-két klónjával találkozhatunk, mint a nemrégiben elég sikeres újabb könyvadaptáció, a The Hunger Games, melyet nem olvastam (nem szeretem a jelen időben íródott könyveket), de a filmet láttam, amely Jennifer Lawrence-nek köszönhetően egész jó lett.

Philip K. Dick: DO ANDROIDS DREAM OF ELECTRIC SHEEP? Avagy „Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? 

Aki egy kicsit is ismeri a Science-Fiction világát, annak ezt a könyvet nem kell bemutatnom. Dick mester 1968-ban írta meg. Elszabadult androidok megállítására egy emberi fejvadászt bérelnek fel, hogy megtalálja őket. A történet közben természetesen a gépek érzelmi lázadozása megfelelő megvilágításban az előtérbe kerül, mely közben az olvasó elgondolkodik azon, hogy valóban elkaphatja-e őket egy ember, és ha igen, akkor jogában áll-e. E kérdést persze nemcsak az emberek, de még az androidok szemszögéből is megvizsgálhatjuk.

A könyvről túl sokat írni nem lehet, ezt olvasni kell. A nagy sikert itt is reprezentálja a film, a Szárnyas Fejvadász, melynek bemutatóját 1982-ben a mester már nem élhette meg (egy héttel a bemutató előtt agyvérzésben halt meg), és mikor a felújított változat megjelent, az eladási toplistákban maga mögé utasította az akkori legújabb hollywood-i „siker” produkciókat is. 

 

Stieg Larsson: THE GIRL WITH THE DRAGOON TATTOO, avagy a Tetovált lány

E könyv A XXI. század krimije, kétséget kizáróan minden neves író fejet hajt a svéd újságíró zseniális alkotása előtt. Sajnos ő sem érte meg azt, hogy lássa művét végigdübörögni a világon (itt is egy kicsit fura a dolog, hogy miután a kéziratot benyújtotta egy svéd kiadónak, egy héttel később meghalt).

Svédországban nagy sikert aratott, majd sok más nyelvre is lefordították, és ma a világon több mint 65 millióan olvasták.

A könyv kicsit nehezen indul, az író sokat fókuszál a szereplők bemutatására, tehát az első száz oldal a szükséges rossz, ha lehet így nevezni. De ami utána kezdődik, az az ember szemét odaragasztja a lapokra.

Mikael Blomkvist, egy minden lében kanál újságíró egy Wennerström nevű iparmágnást rágalmaz, melynek következtében bíróságra kerül az ügy, és pénzbírságra ítélik. A nagy port kavart ügy természetesen nem kerüli el sem a sajtó, sem egyéb iparmágnások figyelmét, ez utóbbiak közül pedig az egyik, Henrik Vanger egy érdekes munkaajánlattal áll elő Mikael-nek.

2002-t írunk a történetben, és Henrik problémás és bonyolult családfájának vizsgálata közben az idős férfi megáll, és elmesél egy 36 évvel ezelőtti történetet. Ebben Henriet, az unokahúga egy nyári ünnepélysorozat után a család birtokául szolgáló szigetre tér vissza, majd az egyetlen bejáratot, egy hidat egy baleset folytán lezárják. És ez lesz az a pont, ahol Mikael nyomozása elkezdődik, ugyanis Henriet-nek azon a napon nyoma veszett. A nagybácsi arra gyanakszik, hogy az akkor 16 éves lányt megölték, és szeretné, ha Mikael megtalálná a gyilkost.

A nyomozás kezdetét veszi, mely olyan helyekre vezet, ahol a férfi egyedül már nem tud mit tenni. Egy segítségre van szüksége. Kap is.

Ő Lisbeth Salander, aki talán az általam olvasott és filmben alakított egyik legjobb karakter. Egy hackerlány, akinek intelligenciája mellett sötét titkai és kegyetlen múltja is megvillan.

Ketten még mélyebbre merülnek a nyomozásban, és mélyen bújó méhkasokat piszkálnak meg.

Az első könyv ezzel az esettel foglalkozik, ám a második és harmadik a továbbgyűrűző következményekkel, melyek onnan és akkor jönnek, mikor az olvasó egyáltalán nem számít rájuk.

Stieg Larsson egyike azon embereknek, akikért nagy kár, még olvastam volna tőle sok-sok mindent. Óriásit alkotott. Tisztelgés neki.

Phoenix Wolf: TÖRÉKENY HORIZONT és TITÁNESŐ

Természetesen nem csak olyan műveket olvasok, amik bestsellerek, hanem olyanokat is, melyek története így vagy úgy leköti a figyelmem. Ilyenek közt pedig megannyi író megtalálható, és pusztán azért, mert könyvét nem látom kiplakátolva valahol, attól még lehet kiváló, lebilincselő, ahogy Phoenix Wolf alkotásai is.

Az írót ismerem személyesen, ráadásul szakértő az adott témában, hiszen fizikus.

Az ő munkásságában a történet mellett kimagaslónak mondható a világ, melyet ő alkotott, épített fel történelemmel, technikával, és ezek megannyi lehetőséget biztosítanak a jó kalandokra, mint a Törékeny Horizont és Titáneső.

Előbbi könyv egy Science-Fiction kalandregény, míg a második háborús hangulatú.

A történetben az emberiség – köszönhetően a fejlett űrutazási technológiáknak – képessé vált arra, hogy más, lakható bolygókat érjen el és benépesítse. Természetesen ehhez a hosszú folyamathoz borzalmas mennyiségű pénzre van szükség, melyet leginkább óriáscégek képesek finanszírozni, ergo a hatalom is az övéké.

Phoenix Wolf írásaiban rendkívül részletes és remekül fogalmazott leírásokat találhatunk a történetben szereplő városokról és épületeikről, űrhajókról és a bennük zajló kegyetlen életről. Az űrcsaták leírása pazar, minden apró mozzanat, hajóelem említésre kerül, mely nem kevés háttérmunkát és széleskörű alkotói fantáziát feltételez.

A főbb karakterek remekül kidolgozottak, a mellékszereplők pedig megint csak a szükséges bekezdésnyi helyet rabolják a könyvből, semmi többet, így több hely marad az érdekes leírásokra (néha még Stieg Larsson-nál is bosszantóan unalmassá vált az, hogy ő hosszú sorokat fektetett azokra a szereplőre is, aki néhány fejezettel később teljesen jelentéktelenné váltak). Itt ilyet nem találunk.

Phoenix Wolf szűk körben ismert író, de ennek a szűk körnek remek élményt szerzett írásaival. Én örülök, hogy beletartozom ebbe.

A Törékeny Horizont és Titáneső után pedig hamarosan jön a harmadik kötet, melyet már nagyon várok.
 Phoenix Wolf munkásságáról és az általa épített világról bővebb információt itt találtok: lostgalaxy.wordpress.com