7. Bejegyzés: Egy érdekes eset 2011-ből

No, kicsit megkésve, de törve nem, itt a 7. bejegyzés. Az Olimpiának vége, jön a Notting Hill karnevál, zajlik az élet, közben pedig gőzerővel haladok a Papírfigurák című könyvem második részével, mely hamarosan megjelenik az átdolgozott első résszel együtt.

Na de most egy rövid, megdöbbentő esetet tárunk fel, melynek alanya – sajnos – megint én voltam.

Kezdjük az elején…

A következő eset tavaly történt meg velem, az augusztusi zavargások (erről lesz egy külön bejegyzés) és a Notting Hill karnevál után.

2011 Szeptember 1-je volt, kellemes kora őszi idő (imádom az őszt, ha valaki nem tudja), nagyban dolgoztam, robogtam az utakon. AHF „keresztnevű” motorommal kaptam egy szép nagy defektet, mely szerencsére a közelben történt, és mivel elég forgalmas este volt, a motort betoltam a parkolóba, fogtam egy másikat és rápattantam. Ez utóbbi CWC keresztnévre hallgatott. Két dolog nem volt vele teljesen rendben, egyik az ülés, melynek zsanérja le volt törve, vagyis könnyedén leemelhető, a másik az első kerék, melyben a nyomás kicsit alacsony volt, de gondoltam a következő utam úgyis egy benzinkút mellett visz el, ott megállok, levegő bele és nyomás tovább.

Valahová a W10-es (postcode) területre kellett mennem, a szokásos Lancester Road-Portobello Road-Oxford Gardens útvonalon áthaladva akartam keresztezni a még este is forgalmas Ladbroke Grove nevű főutat, de gondoltam még északabbra megyek a mellékutakon, így az Oxford Gardens-ről letértem a St. Lawrence Terrace-re, majd ráfordultam a Chesterton Road-ra, melyen át a Ladbroke Grove-ot a célállmáshoz közelebbi területen keresztezem.

Chesterton Road-ra ráfordulás után egy nem egész száz méteres szakasz következett, majd hirtelen, két kocsi közül, elém ugrott egy rendőr, de úgy, mintha bújócskáznánk, és rám akarna ijeszteni. Ez persze maradéktalanul sikerült. Majd kapálózni kezdett, elterelve a forgalmat, de a kezével az út szélére mutatott, vagyis megállított. Rögtön kiszúrtam a szolgálati kocsijukat is, ekkor már sötét volt, ami egy nagy mikrobusz mögött parkolt. Rutinellenőrzés.

A rendőr megkért, hogy állítsam le a motort, és szálljak le róla. Kérte a jogosítványomat, amit egy héttel azelőtt a Notting Hill karneválon elloptak. Ekkor még csak négy éve motoroztam Londonban, sohasem állítottak meg, hát persze hogy akkor történik ez, mikor nincs jogsim. Először azt hittem, ez lesz a gond, de beszóltak a központba, és gyorsan ellenőrizték, létezem-e. Igen, minden adatom regisztrált (lévén Anglia egy baszott nagy rendőrállam). Ezután a rendőr kérte a motor papírjait, majd reflexszerűen megfogta az ülést és fel akarta emelni. Ez sajnos sikerült is neki, hiszen a zsanér el volt törve. Utána gyorsan körbenézte a motort, és megtalálta az első kereket is, mondván, hogy lapos. Én igyekeztem menteni a helyzetet, mondván, hogy csak alacsony nyomás van benne.

Rendőr: Ez lapos.

Én: csak kevés a nyomás.

Rendőr: mondom lapos.

Én: mondom csak kevés a nyomás.

Rendőr (emeltebb hangon): mondom lapos!

Én: Jó, jó, tényleg lapos!

Ezt követően elvette a motor műszakiját, vagyis senki nem vezethette. Kérdeztem, hogy nekem ebből lesz-e valami bajom, azt mondta nem valószínű, csak egy új műszaki kell a motorra és kész. Bár én paráztam, nehogy bajom legyen. A motort visszatoltam, kerestem egy másikat és folytattam az aznap esti műszakomat, bár kissé idegesen.

Elég sokáig semmi nem történt, semmi levél nem érkezett. Mivel ez ugye szeptemberben történt, bejelentettem az ellopott jogsimat, kaptam egy újat és az akkori karneválon a bankkártyám és a magyar személyim is lábakat növesztett, melyek közül előbbit szintén megkaptam, bár személyim azóta sincsen :)

Októberben munkahelyváltási kísérletek fulladtak kudarcba egymás után, azt hittem, hogy gyorsan és zökkenőmentesen találok másik munkát, de nem így történt. Mivel akkor volt egy kis pénztartalékom, nem aggódtam, de aztán ez a tartalék is megcsappant, és gondoltam, hogy ha adott héten (november eleje) nem találok valamit, akkor baj van. Szerencsére a motoros jogsi megújítása után visszavettek a Notting Hill-i shop-ba, és éppen időben érkeztem, ugyanis egyik főember egyik-napról a másikra felmondott, és én tapasztalt voltam, tehát örültek nekem. Egy hónapnyi távollét után mind én, mind kollégáim kitörő örömmel fogadtuk egymást, óriási érzés volt, óriási nap, sosem feledem azt a pénteket, 2011 November 4.-ét.

Ám mikor hazamentem, egy szép nagy barna boríték fogadott. Na, gondoltam, ez megint mi? Akkor még nagyban ment a pereskedésem a januári balesetemből, azt hittem egy új kitölteni való, de meglepett a feladó: Wimbledon Court, vagyis wimbledoni bíróság. Köpni nyelni nem tudtam ennek láttán, és mikor kinyitottam a borítékot, még annyira sem.

A levélben a szeptemberi rutinellenőrzés során lelt gondokra hivatkozva eljárást indítottak ellenem, „Szabálytalan vezetés másokra veszélyes körülmények közt, nem megfelelő kondíciójú közlekedési eszközzel.” Ezzel én már akkor tisztában voltam, de így leírva már jobban fájt, különösen az, mikor azt írták, hogy fáradjak be a wimbledoni bíróságra november 11.-én pénteken, ellenkező esetben a jogsimat azonnal felfüggesztik…

Nem hittem el, hogy ez történik velem…

Összeszedtem magam, és újra átolvastam az egész paksamétát. Több kitölteni való is akadt benne, mely egyik a jövedelmemről szólt, a másik meg arról, hogy bűnösnek vallom-e magam vagy sem, kérek-e tolmácsot és ügyvédet a bíróságon.

Kitöltöttem a jövedelmemről szóló részt, beikszeltem, hogy bűnösnek vallom magam, hiszen az enyhítő körülmény (szar volt ezen gondolkodni), tolmácsot nem kérek, de ügyvédet igen. Mikor ezek készen voltak, beletettem mindent a válaszborítékba, a jogsimmal együtt, és elballagtam a postára, hogy ajánlottam feladjam…

Gyorsan kiderült, hogy a mellékelt válaszborítékon ROSSZ A CÍM!!! Kínomban röhögtem, majd mivel utolsó nap volt, hogy feladjam, és már csak fél óra maradt a nyitva tartásból, így rohanás haza (rekordidő), interneten megnéztem a pontos címet, ráírtam, majd spuri vissza. Megcsináltam…

Ezután remegve vártam a pénteket, lévén nem adtak sok időt semmire, mindössze egy hetet…

Pénteken reggel, remegő gyomorral, kezekkel, elindultam Wimbledon-ba, hogy életem első bírósági tárgyalásán részt vegyek, ráadásul Angliában, mi több, vádlottként. Hát ha valami, akkor ez nem jó start…

A bírósághoz érvén maradt egy kis időm, így gyorsan elszívtam egy fél doboz cigit, majd besétáltam.

Mivel tolmácsot nem kértem, de ügyvédet igen, vártam, hogy valaki kitörő örömmel fogadjon, de egyelőre senki nem volt. Maradt még fél óra, megnéztem magam a listán. Sajnos ott voltam…

Már csak tizenöt perc maradt a kezdésig, de az ügyvédem sehol. Gondoltam, hogy a hatásos filmes megérkezést választja, az utolsó pillanatban, de ekkor már öt perc sem maradt és még mindig senki.

Már csak egy perc maradt én meg már toporzékoltam.

Majd szólítottak…

Besétáltam, gondoltam az ügyvédem odabent lesz…

De a három bírón, ügyészen és segédjén, az adatrögzítőkön és rajtam kívül senki…

Máris fel kellett állnom, és kezdtük az egészet. Az ügyész felolvasta a vádpontokat, és javasolta a pénzbüntetést, plusz a jogosítványomra hat pontot, ami nagyon rossz, sok helyre már nem vesznek fel, és utána egy kis kihágás és ugrott a jogsim évekre, ráadásul a jogsin lévő pontok négy + évig is rajta maradnak.

Ezután következtem én, és ügyvéd nélkül, magamat védve el kellett mondanom ami történt. Nem hazudtam, általában sosem hazudok, mindig úgy vagyok vele, hogy „ha mindig igazat mondunk, semmire nem kell emlékeznünk”. Leírtam nekik az esetet, miszerint a motorommal defektet kaptam, és mivel forgalmas este volt, rápattantam erre, de az ülést nem ellenőriztem, nem is vettem észre, a kerékkel meg úgy voltam, hogy csak alacsony nyomás, kibírja a benzinkútig.

Ügyész: miért ültem egyáltalán rá, ha láttam, hogy az ülés lejön, le is eshettem volna a motorról, másokat is veszélynek kitéve.

Én: a rendőr ugyan szakértő, és igaza van, az ülés könnyedén lejön, de nem akkor, ha rajta ülünk, ugyanis egy kis perem az oldalra csúszást megakadályozza.

Ügyész: ez rendben van, de miért ültem rá ennek ellenére?

Én: azért, mert forgalmas este volt, és nem vettem észre ezt a hibát a motoron.

Ügyész: és a lapos kereket sem vette észre, hogy az nem alkalmas a vezetésre?

Én: azt észrevettem, legfőképpen azt, hogy nem volt lapos, csak alacsony nyomású, kibírja a benzinkútig, úgyis oda tartottam, de a rendőr úgy ugrott elém, hogy megijedtem, és ezért tűnt neki úgy, hogy a kerék miatt bizonytalanul vezetek.

Ügyész: el tudja mondani, hogy merre van a benzinkút?

Én: persze, Chesterton road át Ladbroke Grove-on, majd Chesterton Road végén balra a St. Marks Road-ra és onnan kétszáz méter az Andrews Garage nevű kis hely.

Ügyész: Rendben.

Láthatóan a gyors válaszom meggyőzte őket, hogy igaz ez.

Ezután egy kis asztalhoz állítottak, majd a segédember – aki behívott, odabent tett-vett, és egy pohár vizet is adott nekem, bár két literrel ott helyben meg tudtam volna inni – kérdezte mi a vallásom. Lenézve a kis asztalra láttam egy Bibliát, egy Koránt, és még két dolgot, de nem tudom mik voltak azok, a Biblia megfelelői lehettek. Mondom keresztény vagyok. Ezután esküt kellett tennem, hogy az igazat, csakis az igazat bla-bla.

Mondanom sem kell, hogy a szívem ütvefúróként dörömbölt a mellkasomban. Hat pont volt a tét, és egy rakás pénz. És még mindig nem hittem el, hogy ezt egyedül kell csinálnom…

Eskütétel után egy szakértő olvasta a rendőrtől az idézetet, melyben megpróbálta megkérdőjelezni azon állításomat, hogy az ülés nem veszélytelen, úgy állította be, mintha valami bombán ülnék, ami rossz mozdulat esetén felrobban.

Ezután újra érvelnem kellett azzal, ekkor már eskü alatt, hogy igen, az ülés könnyen lejön, de csak akkor, ha nem ülünk a motoron.

Ügyész: de ez nagyon veszélyes, másokat is megsérthetett volna.

Én: (ne már megint, gondoltam) igen, de az ülés képtelenség, hogy lejöjjön, ha rajta ülünk.

Ügyész: miért?

Én: mert van egy speciális perem, ami ezt megakadályozza.

Ügyész: de a rendőrtiszt szakértő, és azt állítja, hogy veszélyes.

Én: ha valóban ilyen veszélyeket rejt magában, akkor azt már a parkolóból kiállván is érzékeltem volna, és el sem indulok, de nem vettem észre, csak a keréknek voltam tudatában, mely miatt úgyis a benzinkútra tartottam. Vagyis mindezen hibák igazából véletlenek, melyek bárkivel megeshetnek.

Ügyész: Rendben. (kis kotorászás az asztalán) Nem kaptuk meg a levelét, mi erről a véleménye? Feladta?

Én: mivel a jogosítványomat is beletettem, és az ott van az ön asztalán, így a levél ideért, melyben be is vallottam, hogy bűnös vagyok, és kértem ügyvédet is.

Ekkor kis susmogás kezdődött, rájöttek, hogy valaki valamit elbaszott, de nagyon.

A középső bíró: László, van még hozzáfűznivalója?

Én: Ööö, nincs (csak már legyen vége, mert infarktust kapok)

Ezután a bírók – akik mindvégig lesték a mozdulataimat, mikor hazudok, mikor nem, és mivel nem hazudtam, ráadásul van nekem is egy kis pszichológiai tapasztalatom, nem rejtettem hátra a kezem, beszéd közben a szemükbe néztem, bár azt lehet, hogy látták, hogy a mellkasom úgy ugrál, mintha egy Alien akarna kijönni belőlem – öt percig tanakodtak, melyet ülve kellett végighallgatnom. Majd:

Bíró: László, kérem álljon fel!

Felálltam. Ha egy vérnyomásmérő műszer lett volna rajtam, akkor annak most berepedt volna a kijelzője.

Bíró: László, az ítélet. Ezúttal nem kap egy pontot sem a jogosítványára, azonban pénzbüntetéssel sújtjuk. Két vádpont miatt egyenként 95 font, plusz a bírósági költség újabb 100, ez összesen 290 font. Ki tudja fizetni most?

Én: ööö, most épp munkahelyváltási nehézségeken vagyok túl, és épp csak visszavettek a munkahelyemre, így jelenleg csak 170 font elérhető.

Bíró: Rendben, akkor 170 fontot most kell fizetnie, a maradék 120-at november végéig. Ez Rendben van?

Én: Igen, köszönöm.

És csak ekkor jöttem rá, hogy a pénzt hamar összeszedem, de a pontokat évekig cipelem, így hát, ha lehet így mondani, jól végződött ez egész.

A tárgyalóteremből kijöttem, egy telefonon keresztül befizettem az összeget, majd kisétáltam, arcomon egy önelégült vigyorral: megvédtem magamat egy angol bíróságon egyes egyedül, ügyvéd nélkül…

Az eset után már nem ülök műszakilag nem megfelelő motorra, már tudom, hogy rohadtul nem játék itt semmi. A tanulópénz megvolt, közel 100 ezer forintnak megfelelő font szállt ki az ablakon a semmire, de tényleg jól végeztem, és a jogsim még mindig tiszta :)

A következő bejegyzés nem tudom mikor jön, azt sem, hogy mi lesz benne, de majd jön :)

Maradjanak velünk :)

És most reklám :)