Mikor emberekről ír valaki, azzal a témával manapság vigyázni
kell, hisz két rossz szó, és máris azt kiabálják rád, hogy
rasszista vagy. Ebből következően az említett országok fiaival
és lányaival való tapasztalataim kerülnek megosztásra, melynek
tükrében egy szigorúan szubjektív vélemény olvasható, melyben
sok pontatlanság is lehet, ám mindenképpen több, mintha például
egy kínaira a „rizszabáló” jelzőt húznánk rá. Vagyis a
következők nem tények, hanem tapasztalatok és vélemények.
Nézzük abc rendben, mely sorrend persze meg fog változni :)
Anglia: Ha nem velük kezdődne, akkor is velük kezdeném ezt a
listát. Nos, az angolok egy roppant harcias nép, történelmük
során kb. 80 országba tették be a lábukat, és ezek egyike sem
volt békés látogatás. Gyakorlatilag a fél világot szétverték
már, lefektették pénzügyi alapjaikat, melyből a mai napig –
mint látható – szépen és vígan élnek.
A fiatalabb angol férfiak – tinédzserek – nagy százaléka
eléggé tesztoszterontól túlfűtött, agresszívak, hangoskodnak,
a lányok kissé kurvásan viselkednek. Ezt idővel kinövik,
meglátásom szerint 20-25 év körül átmennek egy kicsit nagyképű,
de már békésebb polgárba, efelett pedig már csak a focimeccseken
látod őket őrjöngeni. Ezt nevezhetjük akár felnőttségnek is,
vagy hogy benő a fejük lágya. Ez igaz is lenne, ha nem ismerném
más országok tinédzsereit, így azt mondanám, hogy az angol
tinédzser a világon a legrosszabb. Persze ez nem azt jelenti, hogy
tömeges hullámokban járják az utcákat mint a sáskák és
szétvernek mindent. Sok köztük már könyvet olvas ebben a korban
(ez természetesen szülőktől és környezettől is függ), és nem
a kötelező olvasmányokat mindig.
A felnőttebb angolok már békésebbek, nagy részük elég
barátságos, és mindenképpen azt mondom, hogy eléggé érdeklődőek
a világra … amennyiben el tudod nekik mondani, hogy mi a dörgés.
Sok esetben eléggé lenézik az angolul nem beszélőket, de ha
tudsz velük kommunikálni, elég tartalmas beszélgetéseket lehet
velük folytatni.
Vallásuk: Foci. Valami elképesztő mértékben képesek még az
utcák is kiürülni egy-egy komolyabb focimeccs élő sugárzásakor.
Brazília: Portugál nyelvet beszélik, spanyolt is értik. Szívós
nép, kábé mint a magyarok, remekül, kreatívan, kitartóan tudnak
dolgozni, és éppúgy tudják egymást marni, mint mi.
Afganisztán: Ha ráveszed őket arra, hogy dolgozzanak, elég jól
csinálják. Ha ráveszed őket …
India: Nos, mikor róluk van szó, sokan egyszerűen csak rájuk
húzzák a jelzőt, hogy „cigány” és ezzel el is van intézve.
Ám ne feledjük, hogy az indiai kultúra az egyik legősibb az írott
civilizáció fennállása óta. Kultúrájuk (bár személy szerint
nekem nem tetszik), mindenképpen elismerésre és csodálatra méltó,
több ezer éves szokásokat a mai napig űznek, a család fogalma
szent, mely szintén szép dolog, de már-már annyira átmegy
civilizálatlanba, hogy fájó. Mivel ősi szokás szerint megy a
párkapcsolat, vagyis addig nincs szex, míg nincs házasság, nem
ritka a 25-30 éves szűz lány és fiú. (Pedig az indiai lányok
nagyon szépek ám ;)) Ez nekünk hihetetlen, nekik természetes. Az
ő szemszögükből pedig az európai kultúrák tocsognak a
fertőben. Kinek van igaza?
Jellemző rájuk még az ún. fillérbaszó viselkedés, vagyis a
szarrágás, vagyis a kuporgatás. Egyetlen pence-ért ölni képesek.
Nagy részük igen gazdag, olyan autókkal járnak és olyan
palotákban laknak, hogy még az angolok sem tudják egykönnyen
figyelmen kívül hagyni a nagy mennyiségű pénzből származó
hatalmukat. Sok helyen ott vannak, Tesco, Sainburys, Waitrose,
általában ha egy indiai bekerül egy vezető pozícióba, onnan már
csak indiaiakat vesz fel, függetlenül attól, hogy ezen a téren
már elég gyengén muzsikálnak. Lusták, hülyék (ez utóbbit
sokszor tettetik, hogy ne őket kérd meg a dolgok oroszlán
részére), koszosak, de ha megszokják a tempót (ami akár
hónapokba is telhet), akkor elég jók tudnak lenni. És az pedig
tény, hogy sehol a világon nem vagy nagyobb biztonságban, mint az
indiaiak közt, mert a kultúrájuk, vallásuk része az élő dolgok
tisztelete, legyen az kis mókus, tehén, vagy akár ember.
Pakisztán: Sokan nem szeretik őket. Vannak köztük jó gyerekek,
jó fej emberek, nem is kevés, de valahogy az első benyomásra
sokuk nagyon unszimpatikus. Rájuk is jellemző, hogy lusták,
tettetik a hülyét, de ha megszokják a tempót és ráveszed őket
a kemény munkára (melyhez sokszor meg kell őket fenyegetni), akkor
jól muzsikálnak. Iszonyatosan beképzeltek tudnak lenni, és talán
a világon nekik van a legkevesebb indokuk erre. Egyszerűen semmit
nem tettek le a világ asztalára, nem is tesznek, nem is fognak
tenni. Bár országuk fejlődik, rengeteg fiatal jön ide tanulni és
közben időleges munkát vállalni, tehát pénzük nekik is van, de
annyi nincs mint az indiaiaknak.
Kína: Hasonlóan mint India, az írott történelem legősibb
civilizációja. Mikor Európában még kőbunkóval hajkurászták
egymást az emberek, nekik ekkor már teljes energetikai térképük
volt az emberi testről, építkeztek, írtak, számoltak, miegymás.
A helyzetük a mai napokban pedig, nos, hát ország szempontjából
roppant gazdag, hisz ők tartják ma el a világot a több trillió
dolláros tartalékukkal, ám egyének és emberek szempontjából
kutya világ van ott. Igen, enyhén szólva túlnépesedtek, és
iszonyatosan sokan vannak. Kínai kolóniákat, csoportokat a világon
szinte mindenhol meg lehet találni. A kínaiak alapvetően
szorgosak, veszélytelenek, én személy szerint még soha az életben
nem láttam kéregetőt közülük, sem olyat, aki segélyeken élne.
Segítik egymást, mivel kínai étteremből (ebből következően a
remek kajájukból) mindenhol van a világon, ami persze személyzetet
is igényel. A Kínai kultúra emellett (számomra) nagyon szép, ők
is, a mai napig űzik több ezer éves szokásaikat, mint pl, a kínai
újévi ünnepség, melynek Londonban is évente több százezer
látogatója van, és ez még csak egy kis kínai kolónia; vajon mi
lehet New York-ban, Los Angeles-ben?
Japán: én személy szerint szerelmes vagyok ebbe az országba, de
hát ezt mindenki tudja rólam, aki nem, az most megtudta :) Mikor
kint voltam, sokan kérdezték, mi a jó benne? Én erre nem szoktam
válaszolni, ehelyett visszakérdezek, hogy kérdezd azt, mi nem jó.
Ezt követően pedig nem tudok válaszolni.
Japán is elég ősi civilizáció, elég sokáig elszigetelték
magukat más országoktól, ez időtájt kegyetlen háborúkat vívtak
egymással, mesterségük, hivatásuk a háború volt. Mikor a japán
császár nyitni akart a nyugati világ felé, a szamurájok ezt
meglehetősen zokon vették (erről szól Az Utolsó Szamuráj című
film), és a nyugati, modern, fegyveres hatalmak, mint a filmben,
sokáig masszív vereségsorozatot szenvedtek az ugyan primitív
fegyvereket használó, ám ezer évig folyamatosan háborúzó
nemzet ellen (Mint a filmben: – Áh, ezek csak barbárok, kardokkal
és íjakkal – mondta Colonel Bagley. – Igen – tette hozzá
Nathan Algren – akiknek az utolsó ezer évben űzött hivatásuk a
háború volt).
Japán ma ipari és kulturális óriás; ha azt mondjuk Japán,
mindenkinek szamurájok, gésák, pagodák, sushi, Suzuki, Toyota,
Sumo, Sake, Anime, Manga, sok minden eszébe jut, de a lényeg, hogy
őket mindenki ismeri. Aki nem, az vagy barlangban élt, vagy még
csak öt éves.
A japán emberek egymást segítik, de itt brutális mértékben.
Csoportosan érkeznek, sokszor még be sem tették a lábukat
Angliába, máris van szállásuk, munkájuk, mindenük, mert a
többiek, az egység érdekében elintézik nekik, hogy minél
gyorsabban hatékonyak legyenek. Sokuk csak tanulni jön valami
egyetemre, vagy csak angol nyelvet a legnevesebb iskolákban, de
nekik is már el van intézve minden. Ritkán közösködnek
másokkal, elég magukba zárkózóak, de persze lehet találni
köztük sokat, aki megnyílik, barátkozik.
Munkatempó tekintetében bizton állíthatom, hogy a világon senki
nem tud versenyezni velük. Kultúrájuk része a tökéletességre
való törekvés, mely ugyan csak egy kifejezésnek tűnik, de
roppant bonyolult dolgokat takar. Egyik példa talán éppen a munka:
addig nem hagyják abba, míg nem készült el teljesen, vagy ők
maguk össze nem esnek. Persze ez csak a véglet, a munkaidő végére
azért ők is érzékenyek reagálnak, de amíg csinálják, addig
úgy, mint egy őrült. Londonban elég sok japán szaküzlet van
mind irodalom, nyelv, Anime (ez utóbbira rendezvények is szoktak
lenni, ahová előszeretettel el szoktam látogatni), főzés és
alapanyagok területén, nem beszélve a népszerű Sushi bárokról
és kiszállítási iparágról, meg sok egyéb étteremről.
Lengyelország: „Kurva, kurva, kurva”. Ha ezt a szót ki tudod
venni abból a karattyolásból, akkor egy lengyellel van dolgod :) A
„kurva” szó náluk is ugyanazt takarja: azt a szót melyet több
dolog, személy, esemény, gyakorlatilag szinte bármi leírására
kiválóan lehet használni.
A lengyelek nagyon sokan vannak Londonban, sokszor botrányosan is
tudnak viselkedni, de az évek során már vagy kibaszták őket az
országból, vagy megtanultak beilleszkedni. Bár szépen szét
tudnak húzni, az összetartás jellemzőbb vonás náluk. Hasonlóan,
mint az indiaiak, ha egy lengyel kerül valami vezető beosztásba,
utána csak lengyelekre fókuszál, csak olyanokat vesz fel.
Elég jól tudnak dolgozni, de sokszor lusták is.
Olaszország: Na, ha már hangoskodásról van szó, akkor ők viszik
a pálmát. Általában egy csoport, minek nem ismered fel a nyelvét,
de hallod őket az utca másik végéről, szinte 90%, hogy olasz.
Temperamentum tekintetében még a csajok is megdöbbentőek.
Barátságosak, de ha elkapja őket a gépszíj, mennek előre, át
mindenen, még embereken is. Általában mindig elégedetlenek, mikor
minden tökéletesen, harmonikus, akkor ha más nem, kitalálnak
maguknak valami problémát, melyen rágódhatnak.
Amerika: Akad közülük itt, nem is kevés. Akcentusuk alapján
könnyű megismerni őket, legtöbbször valami üzleti célú
látogatásban vannak, esetleg itt (is) van cégük, befolyásuk,
vagy tanulnak valamit egy londoni egyetemen.
Ausztrália, Új Zéland: érdekes akcentussal megáldott emberek,
nem sokkal találkoztam eddig, így nem tudok sok konkrétumot
mondani róluk.
Írország: Az írek roppant nagy nácik, az angolok után mindenki
mást utálnak. Az ír cigányok, mint a Blöff című filmben,
London szerte jelen vannak, sokszor lopnak, betörnek, de a
környéket, ahol élnek, mindig békén hagyják. Eléggé
érthetetlenül beszélnek, megint a filmet tudom felhozni, néha még
az angolok sem értik, miről beszélnek. Időnként elég
kötekedőek, de csak a szájuk nagy.
Skócia: hát ha már akcentus, akkor itt megint egy érdekes
jelenséggel találkozhatunk. Aki megérti a skót akcentust, az
áthidalt egy nagyon nagy hidat a megértésben.
Cockney: Ez nem népcsoport, hanem dialektus, kelet londoni,
borzalmasan nehéz megérteni, többnyire futballhuliganizmusból
fejlődött ki. Esetükben nem csak azt kell megérteni, hogy mit
mondanak, hanem azt is, hogy az mit is jelent, mert bizony maga
mögött hagy sok írott szabályt, szinte nem létező kifejezéseket
használva.
Magyarok: aki most nem szeretne fájó dolgot olvasni, kérem
klikkeljen a nagy piros X-re a jobb felső sarokban (Windows), vagy a
piros pontra a bal felsőben (Mac OS).
A magyar nép hihetetlen szívós, a jég hátán is megél, kreatív,
mindent megjavít, elrendez, rendbe tesz, átrendez.
Néhány éve, egy angol fickó, aki jártas volt a történelemben
és remekül vágta a magyar történelmet is, azt mondta nekem, hogy
„Ha ti, magyarok megtanulnátok összefogni, akkor nemcsak a
mostani rossz helyzeteteken javítanátok, hanem még elég erősek
is lehetnétek ahhoz, hogy akár egy erőteljes birodalmat
alapítsatok és utána azt csinálhatnátok, amit akartok.”
Tanácsa megfontolandó, főleg azért, mert itt egy olyan emberről
volt szó, aki nem magyar, mégis tudja, mire vagyunk képesek. Igen,
csodákra … Csak az az összefogás is kéne …
Sajnos a magyarok itt nem csak az én szememben, de nagyon sok más
nép szemében olyan mértékben leszerepeltek, hogy aki ír egy
hasonló értekezést a világ népeiről, biztosan nem fogunk abban
előkelő helyet elfoglalni. Ez kinek a hibája? Lehet szidni a
rendszert, lehet szidni mindenki mást, hogy kinek jó, kinek nem jó,
mi miért voltunk ebben meg abban a helyzetben, de a tényen nem
változtat: ez a mi hibánk, senki másé. Nem a kínaié, hogy
olcsóbban gyártja a ruhát, nem a németé, mert rabszolgaként
dolgoztat minket, nem az angolé, aki teázni jön ide, nem a japáné,
aki gyárakat épít itt, sem senki másé. A Mienk.
A magyar, aki gyárat építene, el van lehetetlenítve már magától
az ötlettől is, persze, hogy helyette jön a francia, a német, meg
ki tudja még ki. A magyar, aki boltot nyit és emberek tucatjainak
ad munkát, és ezreknek terméket, az nem azt szeretné, hogy egy
jóindulatú besúgó jelentsen egy tényleg véletlenségből
elkövetett hibát, minek következtében bezárják az egész
boltot, mehet mindenki az utcára.
Nemrég volt egy videó a magyar termékekről, hogy vegyünk magyar
terméket. Vennénk mi, de a boltok polcai tele vannak pl.
kaliforniai paprikával, ilyen meg olyan világtermékekkel, holott
lehet, hogy a szomszéd utcában szedték le őket, egy másikban meg
csomagolták, de mivel „jól hangzik” máris ráharap mindenki.
De akkor hol a magyar termék? Miért nem azt veszik, amit tényleg
magyar kistermelők készítenek, finom magyar receptek szerint? Vagy
mi a helyzet a McDonalds-al, Burger King-gel? Pl. XY néni büféjében
sokkal, de sokkal szaftosabb hamburgereket kaphatunk, miért kell
neki bezárni, azért mert mindenki a McDonalds-ba/Burger King-be
megy jóval drágább, fél fogunkra sem elég hamburger formájú
rágcsálnivalóért? Ezek a pontok kimerítik a fenti példát,
vagyis ez nem másnak a hibája, csak a mienk. El kéne ezeken
gondolkozni.
Ezt a listát még sok-sok példával tudnám folytatni, de nem fogom
… legalábbis most nem.
A következő adásunkban ásunk egy űrkutat, vagyis űrkutatásról
lesz szó, mellyel kapcsolatban – az utóbbi hónapok
beszélgetéseiből kiindulva – sokan azt hiszik, hogy a Nasa és a
többiek csak a színes (mellesleg veszett gyönyörű) jelenségeket
figyelik és elemzik az égen, de van ám egy naprendszerünk,
melyben roppant izgalmas, és az emberiség számára igen fontos
dolgok zajlanak …
Maradjanak velünk :)
És most reklám :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése